MyPetBlog
Az étvágytalanság lehetséges okai
A korábbi cikkeinkben már többször foglalkoztunk etetéssel kapcsolatos témákkal, szó esett arról, hogy milyen a jó kutyatáp, vagy arról, hogy mit ehet kedvencünk és mit nem, de többek között beszéltünk már a habzsolásról is. Most egy, az előzőekhez hasonlóan fontos témát hoztunk, még pedig az étvágytalanságot.
Mi van akkor, ha négylábú barátunk nem annyit eszik, amennyit kellene? A napi rutinban bekövetkező változásoktól kezdve az egészségi problémákig terjedhet azon okok széles köre, melyek miatt a kutya elutasítja az ételt. De vajon mit szeretne velünk közölni és hogyan segíthetünk neki?
Mielőtt azonban belevágnánk a téma közepébe, vizsgáljuk meg először azt, hogy pontosan mennyit is kellene elfogyasztania kedvencünknek napi szinten abból az eleségből, amit kínálunk neki.
Mennyit kell ennie egy kutyának?
Ennek a kérdésnek a pontos megválaszolása nagyon sok tényezőtől függ, ezért most megpróbáljuk sorra venni a legfontosabbakat:
Mennyi idős a kutyus?
Először is nem mindegy, hogy egy kölyök, egy felnőtt korú, vagy egy idősödő kutyáról van-e szó. Általánosságban elmondható, hogy egy kölyökkutya a felnőttkori normál testsúlyának a 10%-át fogyasztja el napi szinten. Fontos azonban, hogy 3-4 hetes korukig csak szopnak, majd 5-6 hetesen ehetnek először tápot, amelyre az átállás fokozatos. 4-5 hónapos korig háromszor, négyszer, ezután napi kétszer kapjanak enni. Ez azt jelenti, hogy a napi ajánlott mennyiséget kell elosztani annyi felé, ahányszor etetünk egy nap.
Szintén általánosságban mondhatjuk, hogy egy felnőtt kutya, 12-18 hónapos kortól és 10 kg felett a testsúlya 2-4%-át kell, hogy kapja egy nap. A kisebb testű kutyák emésztése gyorsabb, ezért valamivel többet, nagyobb, illetve óriás testtömegűek (40 kg felett) pedig valamivel kevesebb, mint testsúlyuk 2-4%-át eszik meg napi szinten. Napi egy, maximum két etetésre osztva.
A kölyökkutyák naponta többször is ehetnek, de a felnőttek számára fontos, hogy beállítsunk egy, vagy esetleg napi kétszeri rendszeresen ugyanabban az időpontban, vagy időpontokban történő etetést. Ez az etetés mindenképp a sétáltatás, testmozgás és gyakorlás után történjék, hogy kedvencünknél elkerüljük a bélcsavarodás lehetőségét.
Mekkora?
A másik fontos tényező a testméret, hiszen ahogy már az előbb is említettük, a kisebb testű kutyáknak gyorsabb az emésztése, így ők valamivel többet fogyasztanak, mint nagyobb testű rokonaik. Természetesen a testtömegükhöz mérten arányosítva, százalékban.
Milyen mozgásigényű és milyen fajta?
A harmadik nagyon fontos tényező az aktivitás. Hiszen nem mindegy, hogy egy naponta 5-6 (vagy akár több) órát mozgásban lévő munkakutyáról, egy átlagos aktivitású, napi 2-4 órát mozgó házi kedvencről, vagy egy maximum 1 órát mozgó kanapékirályról van szó. Talán egyértelmű, de azért leírjuk, hogy egy magas mozgásigényű kutya több tápanyagot használ fel egy nap, mint egy alacsonyabb mozgásigényű eb. Ebből adódóan nyilvánvaló, hogy egy munkakutyának több tápanyagra van szüksége, mint egy, az idejének nagy részét lustálkodással töltő szőrösnek. Azt, hogy mely négylábú milyen aktivitással bír, többnyire a fajtája határozza meg, illetve a fajta adottságai, hiszen például egy border collie testfelépítése, genetikája és a fajtajellemzői, ezzel együtt pedig a mozgásigénye teljesen eltér mondjuk egy bulldog típusú kutyáétól. Persze ez nem azt jelenti, hogy egy bulldog nem lehet mozgékony, csupán arra próbálunk rávilágítani, miképp lehet hatással az etetésre az, hogy milyen típusú kedvencet választunk magunk mellé.
És ezzel el is érkeztünk a negyedik legfontosabb tényezőhöz, mégpedig az adott fajtára jellemző konkrét jegyekhez. Ebbe azonban részletesebben most nem fogunk belefolyni, hiszen bár van annyira fontos, mint az előző három, inkább a táplálás minőségére vonatkozik, mint a mennyiségére. Nem mindegy ugyanis, még akár egy adott fajtán belül sem, hogy például kedvencük hosszú, vagy esetleg rövid szőrű.
Mire figyeljünk leginkább az egyes táplálási formák esetében?
A mennyiség tekintetében fontos továbbá a kutya adottságain és életmódján túl az, hogy milyen etetési formát választunk. Vagyis, hogy gyakorlatilag mi mivel vagyunk hajlandóak kedvencünket etetni.
Manapság egyre divatosabb a nyers etetés, de sokan még a házi, főtt kosztra esküsznek, és vannak, akik ezekkel szemben a száraz tápot részesítik előnyben és/vagy azzal együtt a nedves kutyakonzerveket. Az, hogy kinek van igaza, nem tisztünk eldönteni, bármelyik táplálási forma működhet jól, ha kellő körültekintéssel és tájékozottsággal választjuk ki kedvencünknek a táplálékot.
Etetés száraztáppal
Amennyiben kutyánkat száraz, vagy nedves táppal etetjük, azt figyeljük meg leginkább az összetevő listán, hogy mennyi a fehérje benne. Általánosságban elmondható, hogy a forgalomba lévő tápok döntő többségében 20-30% a fehérjetartalom, és ennél nem is igazán kell több. A fehérje több szempontból is nagyon fontos, de kiemelt szerepe van a kölyökkutyák esetében, mivel a túl sok fehérje hirtelen nagy növekedést jelenthet, ami árthat testfelépítésének. Éppen ezért nagy, illetve óriási testű kutyáknál kifejezetten ajánlott a kölyök és a felnőtt táp kötött úgynevezett junior tápot adni, ami segít az optimális növekedésben, megakadályozva ezzel a csontok és az izületek torzulását. Ezzel szemben sport- vagy munkakutyáknak kifejezetten ajánlott a magas(abb) fehérje tartalmú tápos etetés (felnőtt korban), hiszen számukra ez az izomépítéshez és regenerációhoz, valamint az idegrendszer megfelelő működéséhez elengedhetetlen.
Tápos etetésénél még egy dologra nagyon oda kell figyelni, mégpedig a fogkőképződésre. Tudtad például, hogy a fogkő a 3 évesnél idősebb kutyák 70%-ánál előfordul, de sajnos fiatalabb korban sem ritkaság? És bizony a már kialakult fogkövet csak az állatorvos tudja eltávolítani, ultrahangos készülékkel, amely beavatkozást csak altatásban tudják elvégezni. Tehát ha száraztáppal etetünk, jobb, ha kiegészítjük kedvencünk táplálékát egészséges rágókákkal, amik eltávolítják fogairól a lepedéket, mivel a tápok erre nem alkalmasak.
Házi koszt és nyers etetés
Házi koszton nem az ételmaradékkal történő etetést értjük, hanem a jó minőségű FŐTT húsokból, rizsből, tésztából, tojásból, és zöldségekből álló eleség keverékét. Erre az etetésfajtára rákeresve remek recepteket találunk már az interneten is, melyek tartalmazzák kutyánk számára a megfelelő tápanyagokat.
Nyers etetésnél is oda kell figyelni a tápanyagok helyes arányára. Java részt ugyan valóban jó minőségű nyers húst adunk kedvencünknek, ez lehet csontos hús és belsőség is, de ez önmagában nem elég. Az, hogy a kutyák a ragadozó állatok csoportjába tartoznak, még nem azt jelenti, hogy a húson kívül nincs szükségük másra. A húsokat tehát ebben az etetési formában is ki kell egészíteni valamennyi zöldséggel, gyümölccsel és étrend kiegészítővel, azért hogy teljes értékű étrendet biztosítsunk kedvencünknek.
Eme két etetési forma előnye egyrészt, hogy teljesen a kutya igényeire szabható, másrészt, hogy pontosan tudjuk, mi kerül bele kedvencünk ételébe. Hátránya, hogy sajnos eléggé időigényes, és igen nagy szakértelmet igényel a táplálék összeállítása. Bár amennyiben meg tudjuk oldani a hűtőben tárolást, esetleg fagyasztást, akár előre is elkészíthetjük pár napra az adagokat. Nagyon fontos, hogy mindkét etetési formánál figyelembe kell venni a különböző tápanyagok arányát, hogy ne legyen túl egyoldalú az etetés. Hiszen négylábú barátunk csak kellő odafigyeléssel és szakértelemmel lehet kiegyensúlyozott és egészséges.
Etetési forma vagy tápváltás
Fontos még beszélnünk arról, hogy amennyiben bevált kutyánk számára egy fajta etetési mód, vagy táp, akkor nem érdemes azt váltogatni, mert igazából a kutyáknak nincs szükségük a változatos étrendre, csak az abból származó tápanyagokra.
Azzal is érdemes számolnunk, hogy, ha étrendet változtatunk, akkor kedvencünknél felléphet átmenetileg hasmenés, és idő lesz, mire a gyomra átáll egy másik fajta táplálkozásra. Ezért, ha mindenképp változtatni szeretnénk, akkor azt jobb fokozatosan tenni. És amit még mindenképp tartsunk szem előtt, hogy a nyers eleség és a tápok lebomlási ideje más és más, vagyis, ha ezzel is és azzal is etetjük kutyánkat, hagyjunk a kettő között időt az emésztésre. Ilyen esetben ajánlott reggel a nyers és este a táp adása, mivel a nyers eleség lebontása hosszabb ideig tart.
Mi a helyzet a szabad etetéssel?
Vannak gazdik aki úgy gondolják, hogy jó ötlet, ha a kutyáik előtt hagyják az ételt egész nap, hisz az úgyis csak akkor fog enni, ha megéhezik és szükséges.
Ez a módszer sajnos több szempontból sem jó megoldás. Nagyon gyakran ez az etetési mód vezet elhízáshoz, nem beszélve arról, hogy nem túl kedvező, ha mondjuk a főtt, netán a nyers eledel kint marad egész nap.
Az elhízás mellett persze vannak más hátrányai is annak, ha előttük hagyjuk az ételt. Így ugyanis nehéz ellenőrizni a kutya táplálékbevitelét. Ha állandóan előtte van az étel és mindig csak utántöltjük, nem feltétlenül vesszük észre, ha a kutyának változik az étvágya. Emiatt nehezebb a betegségeket is korábban felismerni.
Mi lehet az étvágytalanság mögött?
Az étvágy csökkenése és az étvágytalanság egészségi problémák gyakori jele lehet, de visszavezethető pszichológiai, viselkedési vagy környezeti változásokra is. Bármikor előállhat olyan helyzet, amely érzelmileg, mentálisan és/vagy fizikailag is komoly hatással van a kutyára. Figyeljünk tehát az étkezési szokásaira, és ha bármilyen eltérést tapasztalunk, jegyezzük fel a körülményeket és az esetleges egyéb tüneteket is. Ne vegyük félvállról a jeleket, mert kedvencünk éppen az étel visszautasításával próbálhat meg valami fontosat közölni velünk. Több napon át tartó étvágytalanság esetén érdemes állatorvos véleményét, szakértő segítségét kérni, mielőtt tovább gyűrűzne a háttérben húzódó probléma. A megelőzés itt is kulcsfontosságú! Lássuk hát, mire utalhat, ha a kutya nem kér enni, ám folyadékot továbbra is vesz magához.
Betegség
Talán a legkézenfekvőbb oka az étvágyvesztésnek az, ha valamilyen betegség húzódik a tünet mögött. Ilyenkor azonban nem csak az étvágytalanság jelentkezik, ezért fontos figyelni a kísérő tünetekre is. Ha egy állat beteg, akkor általában láthatóan nem érzi jól magát. Rövid idő leforgása alatt elesetté, passzívvá válik, a megszokottnál többet alszik, és persze elveszíti az étvágyát is. Lehet, hogy csupán egy játék, vagy szaladgálás közben szerzett apró sérülés miatt valamilyen fájdalmat érez, ám komolyabb probléma is állhat a hátterében. Figyeljük meg testmozgását, járását néhány lépés erejéig, és ha sántít vagy elgyengül, pihentessük és mindenképp vigyük el állatorvoshoz. Az étvágytalanság emellett azonban súlyosabb állapotokra is utalhat, melyeket egy alapos kivizsgálás keretében lehet diagnosztizálni, majd a szükséges kezelést megkezdeni. Étvágytalanságot okozhat például az allergia, valamilyen mérgezés, fertőzéses megbetegedés, fájdalom (pl. szájüregi vagy fogprobléma), a bélférgesség, a nyelőcső-rendellenesség vagy sérülés, bármilyen autoimmun betegség, neurológiai rendellenesség, veseelégtelenség, májprobléma, de sajnos a rák is.
Oltás, gyógyszerek mellékhatása
A védőoltások hatékonyan segíthetnek megelőzni bizonyos, a kutyákra súlyosan fertőző és életveszélyes betegségeket. A kölyökkori alapimmunizálást követően az évente kötelező veszettség elleni oltás mellett ne feledkezzünk meg a kombinált oltás ismétléséről sem. Előfordulhat azonban, hogy az oltást követően bágyadtság lép fel, átmeneti étvágytalanság, hasmenés kíséretében. Ha az oltást követően ilyet tapasztalunk, és 1-2 napon belül sem tér vissza a kutya étvágya, mindenképp kérjük ki állatorvosunk tanácsát! Egyes kutyák ugyanis érzékenyebben reagálnak az oltásokra társaiknál.
Ha kedvenced bármilyen okból gyógyszeres kezelés alatt áll, mellékhatásként is felléphet bágyadtság és étvágytalanság. Antibiotikumok szedése mellett fontos a pre- és probiotikumok alkalmazása, melyek óvják a gyomrot és a beleket az esetleges károsodásoktól. Konzultáljunk állatorvosunkkal kutyánk emésztőrendszerének támogatásáról.
Új helyzetek – ismeretlen körülmények
Kedvenceink különbözőképpen viselkedhetnek idegen környezetben, új helyzetekben megijedhetnek, szoronghatnak. Egy költözés például rendszerint nagy változás a résztvevők számára, történjen bár meglévő kutyánkkal a város vagy az ország másik részére, vagy örökbefogadás után otthonunkba. A beilleszkedés időszaka akár hetekbe is telhet, és eleinte előfordulhat kedvetlenség, depresszió és étvágytalanság is. A környezetváltozás, az új és ismeretlen territórium szorongást válthat ki a kutyából is, stresszesnek élheti meg a helyzetet, ezért ilyenkor töltsünk vele minél több időt, hívjuk játszani és vigyük el nagy sétákra, hogy együtt fedezhessük fel a környékünket. Viselkedjünk természetesen, mintha máris otthon éreznénk magunkat, tegyük ki a megszokott etető- és itatótálját, alakítsuk ki a napi rutint – idővel rá fog jönni, hogy ez az új hely is épp olyan biztonságos számára, mint az előző lakhelyünk.
Arról, hogy miképp tudsz segíteni egy örökbefogadott kutyusnak abban, hogy zökkenőmentesen beilleszkedhessen új családjába, bővebben itt olvashatsz:
Válogatós
Kutyáink is lehetnek válogatósak. Előfordulhat, hogy a felkínált étel nem ízlik neki, és egészen addig kerülni fogja a teli etetőtálját, amíg rá nem lelünk kedvenc eledelére. Étvágytalanság jelentkezhet akkor is, ha mindig ugyanazt az ételt kapja, melyet szeret, majd hirtelen másfajta eledelre váltunk, melynek íze merőben eltér a jól beválttól. A hirtelen átállás nem mindenkinek megy könnyen, ahhoz, hogy megszokja az új eledelt, bevethetünk egy trükköt: keverjük az új tápot a régivel, fokozatosan csökkentve a régi, s növelve az új mennyiségét. Ha továbbra sem hajlandó enni, próbáljuk meg, elfogadja-e a jutalomfalatot, főtt húst, vagy bármi egyéb (kutyák számára is egészséges) finomságot. Ha ezeket is elutasítja, ideje ellátogatni az állatorvoshoz!
Gyomorrontás
A kutyák imádják felfedezni környezetüket és belekóstolnak szinte bármibe, ami útjukba akad. Ettől azonban könnyen elronthatják a pocakjukat, ami étvágytalansághoz vezethet. Tipikus jele lehet annak, hogy a pocakba valami nem túl jó dolog került, ha legelészni kezdenek, és a szokásosnál nagyobb mennyiségű vizet fogyasztanak el. Ezzel az ösztönös technikával gyakorlatilag „átmossák” emésztőrendszerüket.
A nem megfelelő táplálék okozta gyomorrontás mellett azonban nem zárható ki az sem, hogy olyan falatot csent el az asztalról, mely káros, akár mérgező számára (pl. csokoládé tartalmú édesség). Komoly gondot jelenthetnek a szétrágott játék vagy bot darabkái, a mérgező növények akár a lakásban, akár az udvaron, a háztartásban fellelhető vegyszerek megkóstolása vagy a szemetesben történő turkálás is…
A hányás tartalma, a széklet állaga és szaga is árulkodó jelek lehetnek arra vonatkozóan, hogy mi történt pontosan, ezért jegyezzük fel az általunk tapasztaltakat, adott esetben vigyünk mintát a vizsgálatra. Az idegentestek, de a csontok is felhalmozódhatnak a belekben, bélelzáródást okozva, mely azonnali állatorvosi ellátást igényel!
Ügyeljünk arra, hogy kutyánkat olyan eledellel etessük, mely szervezete igényeihez és szükségleteihez szabva készült. A fűszeres, zsíros, nehéz ételek, az emberi fogyasztásra szánt rágcsálnivalók (chips, ropi és társaik) és édességek, kekszek nem tartoznak ezek közé, könnyen gyomorrontást okozhatnak kedvencünknél. Ha szeretnénk többet megtudni a helyes táplálásról, kérjük ki állatorvosunk és kutyatáplálkozási szakértő tanácsát!
Változás a rutinban
Kevesen tudják, így lehet, hogy ez sokak számára fura, de a kutyák kifejezetten rutinszerető élőlények. Egyáltalán nem zavarja őket, ha minden napjuk ugyan olyan, sőt, idővel megtanulják, mikor jön a séta, az etetés ideje és azt is, mikor, mennyi időt kell eltölteniük otthon a gazdi(k) nélkül. A napirendben bekövetkező változások viszont kihatással lehetnek az etetés és a séta megszokott rendjére is, például költözés, munkahelyváltás, családi körülmények megváltozása, haláleset, stb. Ha hosszabb időn át nagyjából ugyanabban az ütemben zajlottak a mindennapok, jelentősebb változásokra kedvencünk az étel visszautasításával is reagálhat. A változás feszültté teheti, főleg, ha séták idejét, hosszát is befolyásolja.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a kutya anyagcseréjéhez kell igazítani minden egyes percünket, de fontos, hogy a változásokat lehetőség szerint lassan, lépésről-lépésre vezessük be az életünkbe, időt hagyva kutyánknak is, hogy hozzászokhasson az új körülményekhez.
Egyedüllét
A kutyák szociális lények, társaságban – gazdájuk, családjuk körében – érzik igazán jól magukat. Az egyedülléttől letargikussá, depresszióssá válhatnak, mely az étvágy csökkenésével is párosulhat. Ha napközben hosszabb időre magára kell hagynunk kedvencünket, kétségbeesésében nemkívánatos viselkedésekhez (rombolás, ugatás, vonyítás) folyamodhat. A szeparációs szorongás kezelése – mértékétől függően – időigényes folyamat, türelmet kíván és speciális tréningre is szükség lehet.
Új kedvencünk érkezésekor szervezzük úgy, hogy vele maradhassunk otthon, lépésről-lépésre szoktassuk hozzá az egyedülléthez. Hagyjuk magára 5-10 percre, majd fokozatosan növeljük az időtartamot, félórára, 1-2 órára. (Bekapcsolhatjuk a rádiót vagy a tévét is.) Hazaérkezés után jutalmazzuk meg egy jó nagy sétával, ahol kiengedheti felgyülemlett energiáit és elvégezheti a dolgát. Ügyeljünk arra, hogy a törékeny tárgyakat, a kutya egészségére veszélyes anyagokat (pl. vegyszereket) helyezzük olyan helyre, ahol nem férhet hozzájuk. Ne hagyjunk elől ételt sem!
Idős kor, fogproblémák
Ha időskorú kutyánknak egyik napról a másikra elmegy a kedve az evéstől vagy csak kisebb mennyiségeket hajlandó elfogyasztani, ne fogjuk egyből az életkorára, és ne is hagyjuk rá. Az életkor előrehaladtával szervezetük gyengülhet, hajlamosabbak lehetnek a betegségekre, ezek közül is az egyik leggyakoribb a fogkövesség és a fogakat, szájüreget érintő elváltozások. A fogra lerakódott lepedék által képzett fogkő folyamatos gyulladásban tartja a fogínyt, sérülése esetén könnyebben utat találnak rajta keresztül a baktériumok: a vérkeringéssel elvándorolva vese- és májproblémákat is okozhatnak a szervezetben. A rendszeres fogápolás és a szakszerű fogkőeltávolítás segíthet a megelőzésben.
Félévente, negyedévente látogassunk el állatorvosunkhoz, mutassuk meg kedvencünk fogait, mondjuk el, milyen eledelt fogyaszt, így eldönthetjük, szükséges-e másfajta étrendre váltani, vitaminokat és kiegészítőket hozzáadni.
Zavarja a másik kutya jelenléte
Ha meglévő kutyánk mellé új társat választunk, az érzékenyebb ebek jelezhetik nemtetszésüket féltékenységgel és az étel elutasításával is. Mutassuk ki iránta szeretetünket, töltsünk vele minél több minőségi időt, ahogy azt az évek során megszokta, és vigyük el sétálni mindegyiküket külön-külön is. Így meglévő kedvencünk is érezni fogja törődésünket, és az új négylábú családtaggal is kialakíthatjuk, majd szorosabbra fonhatjuk a kötődést. Míg egyes kutyák kitörő örömmel fogadják a játszópajtás érkezését, másoknak időbe telhet, mire elfogadják az új társ jelenlétét. A közös séták, játék és foglalkozás azonban elősegíti a kapcsolatteremtést, csodás pillanatokat adhatnak a barátság útján.
Ha több kutya él egy háztartásban, mindegyiknek legyen saját etetőtálja, és célszerű otthonunk és kert több pontján is itatóedényeket elhelyezni, hogy a kedvükre valóból ihassanak. Vannak kutyák, akik szeretnek egyedül enni, például idősebb korban a maga komótos tempójában alaposan elrágcsálja eledelét, s a másik kutya (vagy macska) jelenléte, kíváncsiskodása zavaróan hat számára, pláne, ha az már fél perc alatt tisztára nyalta tálját, és belekóstolna társáéba is… Figyeljünk rá, hogy igény szerint nyugalomban fogyaszthassa el eledelét, s ha szükséges, külön is zárhatjuk őket az etetés idejére.
Székrekedés
Székrekedés esetén alhasi fájdalom jelentkezhet, és kiszáradás léphet fel, mely együttesen elnyomhatja a kutya étvágyát. Ha levertnek tűnik, nincs kedve játszani, sétálni, és nehezére esik az ürítés, vizsgáltassuk ki. Szerencsés helyzetben elegendő, ha kellő mennyiségű rostot adunk eledeléhez, szükség esetén azonban székletkönnyítő készítmény felírására is sor kerülhet.
Jutalomfalat, nasi
Gyakori hiba, hogy a családtagok a kutyus könyörgő pillantásainak engedve finom falatokat adnak étkezés közben. Fontos azonban tudni, és a többi családtaggal is tisztázni, hogy ez inkább árt, mint használ a kutyusnak. Az emberi táplálék túl zsíros, vagy éppen túl sok szénhidrátot tartalmaz, ami nem felel meg a kutyák táplálkozási igényeinek, a cukros vagy éppen túl fűszeres ételek pedig egyenesen károsak lehetnek a számára.
Ha kedvenced előszeretettel választaná inkább azt, amit te eszel, készíts a tápjából pár szemet magad mellé az asztalra és kínáld azzal. Hidd el, hamar rá fog jönni, hogy ugyan azt kapja itt is, mint ami a táljában van, szóval nem éri meg kitartóan kunyizni.
Ha semmiképp nem tudsz ellenállni kutyusod csábos pillantásának, készíthetsz az asztalra olyan egészséges jutalomfalatot is, amit ő is fogyaszthat, például almakockákat, sárgarépa vagy uborka karikákat. Ez a Te lelkednek is jót tesz, és kedvencednek sem árthatsz.
Étvágykeltő tippek és trükkök
♥ Ha a kutya egészséges, csupán válogatós, csökkenthetjük a jutalomfalatok és az asztalról „lepottyanó finomságok” mennyiségét. Ezek mind-mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy kutyánk elutasítsa unalmas eledelét.
♥ Derítsük ki, mik a kedvencei: feldobhatjuk ízletes húslevessel, párolt zöldséggel, reszelt almával, répával, főtt tojással, hússal. Keverjük a régi tápot az újjal, fokozatosan növelve az új arányát.
♥ Etethetjük kézből is, de vigyázzunk – főleg kölyköknél – mert könnyen hozzászoknak e kényelemhez, és később visszautasíthatja, hogy a saját táljából egyen.
♥ Ha több kutya van otthon, próbálkozhatunk elkülönítéssel (ketrec vagy külön szoba) az etetés idejére, hogy mindenki nyugalomban fogyaszthassa el vacsoráját.
♥ Tartsuk be a napirendet, ám ha szükséges változtatni, tervezzünk előre és igyekezzünk olyan rutint kialakítani, mely kutyánk számára is kiegyensúlyozott. Ne etessük össze-vissza, hanem a nap meghatározott időpontjában.
Ha az étvágytalanság 1-2 napon túl is fennáll, esetleg hányás, hasmenés, hőemelkedés kíséri vagy a kutya nem ürít, ne habozzunk állatorvoshoz fordulni!
Összefoglalva tehát számos oka lehet, hogy miért nem eszik a kutya. Első körben érdemes megfigyelni, hogy tapasztalsz-e bármilyen kísérő tünetet, hiszen ez esetben betegség állhat a háttérben, amivel mindenképp állatorvoshoz kell fordulnod. Amennyiben nincs kísérő tünet, a környezeti változások, új helyzetek és ismeretlen körülmények is okozhatják a kutya étvágytalanságát. Érdemes lehet azt is megvizsgálni, hogy helyesen eteted-e kedvencedet, és valóban a számára legjobb eledelt kapja-e. Ha nem vagy biztos a dolgodban, kérd ki állatorvosod tanácsát, vagy fordulj kutyatáplálkozással foglalkozó szakemberhez.
Érdekelhet még:
Kutya allergia – Mit jelent és mit tehetünk?
Miért válasszunk Szuper Prémium kutyatápot?
